Vajon mik lakoznak a Beardslee Kastélyban? Szellemek, vagy csak mende-mondák? 

Miféle furcsaságokkal találkozhat a TAPS a holnapi epizódban? Íme egy kis ízelítő:

A BEARDSLEE KASTÉLY SZELLEMEI

Az 1700-as évek közepén a francia és indián háború idején egy tanya állt azon a telken, ahol a kastély jelenleg található. A Mohawk-völgy volt a központi ellátó hely a milíciák mentén a kolóniák északi határain. Lőszert tároltak a tanyán. Késő este egy csapat indián lopakodott haza az alagutakban, ahol a lőszert tárolták. A legenda szerint a fáklyáik lángja felgyújtotta a lőport és az indiánokat darabokká tépte.

Lehet, hogy a szellemeik már jóval a kastély felépítése előtt ottragadtak?

FURCSA FÉNYEKET jelentettek az 50-es évek elején az 5-ös főúton utazók, egy fényes sárga vagy kék fény láttak, amely az autóik felé rohan a fák felől, vagy üldözőbe veszi őket az úton. A jelentések szerint időnként a fény vakító volt, máskor a távolból látták, ahogy lebeg az erdőben. Több halálos baleset történt a kanyarban, ahol a fényt jelentették. Egy túlélő nő számolt be róla, hogy a fény a fák közül jött és elvakította a férjét, a sofőrt, aki meghalt a roncsok alatt. Más sofőrök azt állították egy fiatal gyermeket látnak az út szélén sétálni késő éjszaka. Csupán az elmúlt hat évben, mióta a kastély újra kinyitott, négy autóbaleset történt az úton, egy tökéletesen tiszta, egyenes szakaszon kevesebb, mint 1/4 mérfölddel a kastély előtt.

Ennek a legendának a kiterjesztése egy történet Mr. Beardslee szelleméről, ahogy kezében egy kékfényű lámpással sétál és egy elveszett gyermeket keres, aki egy tóban vagy medencében fulladt meg vagy elütötte a vonat. Sokszor számoltak be arról, hogy lámpa fényét látták. Pop Christensen dédunokája jelentette, hogy látott egy lebegő lámpást a házuk mögött.

A ’80-as évek szellemei:

1983-ban a Beardslee Kastély tulajdonosa úgy döntött, megtudja van-e igazság a szellemtörténetekben… több mint 40 riporterrel - újságokból, magazinokból, Tv-ből és rádióból – együtt. Norm Gauthier, a New Hampshire-i Paranormális Kutató Intézet szellem vadásza egy felszerelésekkel teli teherautóval érkezett meg a tesztelésekre. Az éjszaka folyamán a rögzítek 10 perces szakaszokban indultak. Tömjént gyújtottak meg, hogy odavonzzák a szellemeket. Az éjszaka után lejátszották a szalagokat és halk, suttogó hangokat véltek felfedezni... néhány szinte vidám jellegű volt. Mr. Gauthier meggyőződése az volt, hogy a Kastélyt kísértették – legalább két lélek.

Kik ők?

Sokan, egy fiatal, fehér ruhás nőt azonosítottak, amint üldögél, sétál, vagy egy ablak előtt áll. A népszerű legenda szerint Abigail-nek hívták és a hiedelem szerint egy mennyasszony volt, aki a házassága előtti éjszakán halt meg. A történet eredete ismeretlen, bár több esküvőt is tartottak a Kastélyban, míg az lakhelyként szolgált. Több médium fedezte már fel a fehér ruhába öltözött rezidens nőt magas gallérral és keményített ingujjal. Egy ember, aki különösen jól ismeri a hely történetét és a múlt sztorijait, tovább azonosította ezt a nőt és azt mondta, szereti a szöveteket, a virágokat és legjobban az egész Kastélyt – ezért maradt itt. Az építkezés során két ember is szemtanúja volt az erős parfüm illatú nőnek, az üres Carriage Házban.

A Kastély első tulajdonosa étteremként – Pop Christensen – működtette az épületet, majd felakasztotta magát, elhúzódó betegségét követően. Ekkor családja kiárusította a legtöbb, eredeti Beardslee bútort, amit otthagytak. Lehet, hogy az ő lelke kísért az étteremben?

Más történetek még baljóslatúbbak. Egy éjszaka néhány munkás egy Oiuja táblával játszott, amikor a fények hirtelen feltűntek és egy hatalmas erő nekiütközött az egyik mellkasának és keresztüllökte  a szobán. A történet szerint az asztalok és székek felborultak, amikor az alkalmazottak reggel megérkeztek és megtalálták őket...evőeszküzök repültek a szobában, üvegek és poharak törtek szét...mindenféle fizikai aktivitás. Több munkás jelentette, hogy testetlen és érthetetlen hangokat hallott a levegőben. Ahogy élesen suttogja valaki nevét...mintha egy személyzeti tagtól származna. Három alkalmazottat kiüldözte az épületből egy mennydörgő sikoly vagy üvöltés, úty tűnt, mintha körülöttük szólt volna. Néha zenét hallottak a második emeletről. A személyzet hallotta, ahogy egy női hang énekel a második emeleten, ajtók nyitódásának és csukódásának hangja, lépések halladszódnak a földszinti hallból a bárban, miután mindenki elhagyta az étkezőt és kulcsok csilingelésének zaja hallható. Egy korábbi alkalmazott, aki visszaköltözött Flordiába eldöntötte, hogy készít néhány képet a barátainak, hogy megmutassa hogyan nézett ki a kastély. Amikor visszatért Floridába egy sötét alak döbbent kifejezése volt látható a képen. Senki sem tudta megmagyarázni a szokatlan jelenést a fotón. A közelmúltban egy pár elszörnyedt a  kastélyban, amikor egy fiatal hölgy lépett ki az útra. Az autó nekiütközött a nőnek a pár szerint, miközben az utazók az ellenkező irányba haladtak. Kihívták a rendőrséget, akik ellenőrizték  a baleset helyét, de nem volt ott nő.

Furcsa érzések

1984-ben a templom mennyezete a második emeletre nyitott, de ekkor zárva tartották, ami által néhány tevékenység alábbhagyott. A legfőbb bizonyíték még mindig a kísérteties valami, amit senki se lát, hall vagy érez. A legerősebb bizonyíték a hely érezhető kísértetjártasága. Miután a személyzet befejezte a takarítást az éjszaka és lement a földszintre, senki sem mert egyedül visszamenni az emeletre. Bizonyos szobákat és helyeket szellemjártábbnak tartottak, mint másokat és az újoncok könnyen azonosították ezeket a részeket  a régóta ottdolgozók által...Vízzel való probléma sújtja az épületet évek óta, ami talán azt jelzi, hogy a szellemek a vízben laknak...az indiánok hite szerint. Az egyik ilyen hely ismertté vált arról, hogy megállnak az órák és a kamerák... ugyanazon a helyen, ahol később a titokzatos szellemfényképre sor került.

Valamint az egykori munkatársak, akik a kastély előtt ragadtak az 1989-es tűz után. Bár az épület nem volt bezárva, mégis érezték, hogy valami nem engedi be őket. Egy elmélet szerint a szellemeket  bántja  a történetmesélés és a szellemvadászat. Talán a szellemeknek köze volt a  tűzhöz, ahogy a vendéglátósok elűzéséhez is. Furcsa módon, amikor a lángok elaludtak, az egész konyha, az emelet és az alagsor egyaránt leégett, nem maradt egyetlen ép része se az eredeti szerkezetnek.

Az indiánok

Az indián aktivitás erős volt a Mohawk-völgyben az újragyarmatosításkor. Ugyanazok a vízesések, amiket Guy Beardslee elektromos energiaként hasznosított tartották félelemben a Földi Nagy Szelleme szimbólumként a helyi indiánokat. A nagy tábor közel 400 éve állt, mindössze néhány száz méterrel kelet felé, végig a dombon, ami kilátással nyílik Mohawkra. A helyet láthatod ha átmész az East Creek hídon kelet felé az út jobb oldalán. Egyes kutatók szerint pszichés, hogy az indiánok a nyugtalan pszichikus energia forrásai a kastélynál és az egész Mohawk-völgyben.

Az indián jelenlétének másik lehetséges forrása maga Guy Beardslee-hez köthető. Miután elvégezte a West Pointot, Guy Beardslee megbízást kapott a hadseregtől és Nebraskába, Fort Niobrarába rendelték, ahol a hatsereg előrenyomult Sziúk föld elfoglalásáért. Bár az, hogy Mr. Beardslee valaha is látta-e a sziúkokkal való csatát, az máig is ismeretlen. Azonban visszatért East Creekre sziúk háborús sisakokkal, késekkel és más rituálés tárgyakkal. A sziúk háborúk leleteit szentnek tartották és puszta jelenlétük az épületben komoly hatást gyakorolt, különösen, ha megjárták a csatát. Az összes indiai leletek elpusztultak, amikor az épület 1919-ben leégett.

A mauzóleum

A hatvanas évek közepén a szellemtörténetek a tetőfokon jártak, ahogy a Beardslee család mauzóleuma a Beardslee városi temető szélén híres éjszakai partizóhellyé vált a fiatalok számára. A partizók jelentették, hogy furcsa fényeket láttak a mauzóleumnál és hangokat hallottak. A történetek tragédiába fordultak, amikor néhányan betörtek a Beardslee kriptába és meggyalázták a  sírokat. A rongálókat később letartóztatták és Augustus Beardslee koponyáját megtalálták az egyik szekrényében. A meuzólum még mindig ott van az erdő mélyén a 200 méter magas fenyőfák gyűrűjében. A hatvanas évekből maradt sörösdobozok még elszórtan hevernek itt-ott, mintha értintetlenül hagyták volna. A fenyők kinyílnak a kripta körül, hogy a nap nagy részében napfényben hagyják, bár már ritkán látogatják a helyet, a gyomok mégsem növekednek az útvonalon, ami a bejárathoz vezet.

Ezt a képet egy siracusai rendőr fotózta a kriptában. Egy furcsa szivárvány tűnik fel a fotó oldalán, amely nem követi a színek spektrumának szabályos mintáját. A rendőrség laboratóriumában sem tudták megmagyarázni a színek megjelenését a képen.